A gyárakat és raktárakat járva sokszor eltűnődünk azon, hogy miért észleli másképp a veszély mértékét két külön személy? Miért van az, hogy sok cégnél az EHS manager folyamatosan a munkavédelmi előírások betartására hívja fel a figyelmet, de gyakran csak az a válasz jön: „Ugyan már, minek?! Száz éve ezt csinálom, én tudom, hogyan kell ezt frankón csinálni!”
Rengeteg frusztrációt okoz mindkét oldalnak, amikor a másik fél teljes mértékben ellentétesen ítél meg egy helyzetet. Aki veszélyesnek látja az eseményeket, az alig várja, hogy közbelépjen és leállítsa a másikat. Azt pedig, aki a tevékenységet végzi, roppant mód zavarja, hogy valaki bele akar szólni a munkájába és folyamatosan aggodalmaskodik.
Kutatások azt mutatják, hogy kockázatészlelésünket négyféle tényezőcsoport befolyásolja: 1. érzelmi (érzések, érzelmek, hangulatok stb.), 2. kognitív (események súlyossága, sajtóvisszhang, kockázatcsökkentő intézkedések stb.), 3. kontextuális (kockázati információ keretezése, alternatív információforrások elérhetősége stb.), 4. egyéni (személyiségjegyek, korábbi tapasztalatok, életkor stb.) tényezők.
Ezek alapján valószínűsíthető a következő: Egy munkavédelmi vezető több éven át tanulta, hogy mik a leggyakoribb veszélyforrások a munka világában. Több olyan embert ismer, akinek személyes tapasztalata van balul elsült helyzetekről, és ezek következményeiről. Látott videókat, eseteket, amikor baj vagy baleset történt. Az ő kognitív térképén ezek az információk megvannak, és érzelmileg is bevonódik egy veszélyesnek tűnő helyzetben. Míg egy, a veszélyekre fittyet hányó kolléga valószínűleg kevesebbet tanult a fizika, kémia, mechanika, dinamika törvényszerűségeiről. A nagy számok törvényét nem fogadja el, és a saját életéből vett kis elemű mintavételére hagyatkozik. Nem fél, sőt magabiztos, hiszen eddig sem történt baj, miért most történne?!
Érthetők a különbségek. De akkor mégis, mit lehet tenni? Van-e kezelendő probléma?
A tények makacs dolgok, nem érdemes velük vitatkozni. A baleseti statisztikák megmutatják, hogy miért működik a nagy számok törvénye, és miért van még a mai napig túl sok baleset. A megoldás véleményünk szerint egyszerű: időt és energiát kell fordítani arra, hogy a vállalatnál dolgozó emberek kockázatészlelését közelítsük! Történeteket kell megosztani egymással, játékosan, de bizonyítani kell a nagy számok törvényét, a legfelső vezetőknek példát kell mutatniuk és közösségi élményen keresztül kell információt átadni. A technológiai vívmányok és különböző balesetvédelmi rendszerek segítenek minket ebben a folyamatban, de a munka oroszlán része ránk vár!
Hajrá, dolgozzunk közösen a balesetmentes jövőért!